Kurdisztánból jelentjük

Mondanom sem kell, hogy a kordonon belülről fényképeztem ezt a fasza matricát egy építkezésen, ahol szanaszét volt dobálva minden

"Katonai felszerelés nagyban és darabra" (egy darab helyesírási hibával)

Latin-amerikai és kurd testvéreink akcióban. Eközben a Fúrókáva odalent csapatja a völgyben.

Pihenő pozícióban a Fúrókáva, japán gyártmány. Ez, ahogy mozog, leginkább a Wall-E-ra emlékeztet.

Latin-amerikai és kurd testvéreink többek között ezen a hegyoldalon fúrogattak lyukakat robbantási célokból, ahol egyébként állítólag terroristák/gerillák is vannak (értelmezés kérdése), ezért vannak is nekünk ilyen kiváló katona bácsijaink, akik már odáig jutottak, hogy a Fenyán is megjelentek!

"A munkaterületre a belépés veszélyes és tilos" - nyugodt szívvel kalimpáltunk el mellette a terepjáróval, meg hát különben sem fordítottam le.

24 tonnás, és leginkább egy birodalmi lépegetőre hasonlít.

A munkaruhás ember Ömer, aki azonkívül, hogy Omár névrokona, az egyik kurd vibrátorkezelő (ezt szó szerint kell érteni). Ebben a házban lakik, amit maga épített a falubeliekkel együtt, akik mind a rokonai, a feleségét is beleértve. Minden este bevisszük a falujába, Devrisehsenbe - ami falunévnek egyébként Ömer szerint sincs semmi értelme, nem úgy, mint a törökösítésének (Dervishasan), ami oda van írva a leágazóhoz. Ömer nagyon rendes gyerek egyébként, van hat gyereke, abból kettő Isztambulban dolgozik, a többi itt bóklászik a faluban; meg vannak tehenei meg földjei; amikor megkérdeztem tőle, hogy hogy hívják azt a sólyomféle madarat, ami mindig köröz esténként a földek felett, azt válaszolta "madárnak, az egy normális madár, repül. Madárnak hívjuk."

A Tigris (háttérben Diyarbakir várával):

Az Eufrátesz:

Mindkettőben egész sok falu van eltemetve a duzzasztások következtében. A kettő között pedig üres puszták, tarlók, aprócska falvak.

Az élet nagyon fájdalmas.

(idézet a magányos víztározó ajtajáról)