Kurdisztánból jelentjük

... való ez a mecset, ahol ez a bácsi hangosan olvassa a Koránt.

A világ legjobb teázójáról nem lehet pontosan tudni, hogy mikor építették, de a tábla szerint 329-ben már vár volt ott, a bástyát pedig, amiben van, az 1200-as években már restaurálták. Hát szóval elég régen van ott, de nem olyan régen teázó.

Már a házakon szárad leszedve. Kilója 45-50 líra (5000-5500 forint), természetesen a feketepiacon értékesítik. Kapható bármely bazárban, kiskereskedésben, segédmunkásnál.

A fiúk a boltban teára invitáltak, és megkértek szépen, hogy töröljem a képet.

"Diyarbekiri, vani, erzurumi, trabzoni, isztambuli, trákiai, makedóniai: mind egy faj gyermekei, egyazon lényeg ízei" (A Törökök Atyja). Diyarbakır lakosságának túlnyomó többsége kurd. Ez az épület a főtéren található, egyébként katonai szállásépület, jó nagy szögesdrótokkal és a bejáratánál fegyveres őrökkel.

Egyébként a haza oszthatatlanságáról szóló idézet is olvasható egy Törökök Atyja-szobor alján, egy másik kiemelt pontján a városnak, amelyet manapság hivatalosan Diyarbakırnak hívnak. Érdekesség, hogy az idézetben található városnév (Diyarbekir) ezúttal nem helyesírási hiba, mert a szöveg korábbi, mint a Törökök Atyjának 1937 november 17.-ei, tehát majdnem pontosan egy évvel halála előtti távirata az általa alapított Török Nyelvtudományi Társaságnak, melyet egy Diyarbakır-Elazığ vonatúton történt beszélgetés után szült:

"Van-e a 'Diyarbekir' városnévvel kapcsolatban tanulmány? Valójában ennek a városnak a neve "a réz földjét" jelentő Diyarbakır kell legyen, és mostantól kezdve így is fogják nevezni. A Nyelvtudományi Társaságnak a Történettudományi Társasággal együttműködve történeti és nyelvészeti kutatást végrehajtania parancsoltatik. Ismail Hakki balıkesiri képviselőt is hasznos volna meghívni a munkában való részvételre. Tisztelettel kérem, hogy a kutatást részletekbe menően hajtsák végre, és annak eredményeiről lehetőség szerint folyamatosan értesítsenek"

A parancs végrehajtatott, a tudományos kutatások eredményeit 1938 júniusában publikálták.

"Csak sárgadinnye legyen, meg térerő" - mondogattuk egészen mostanáig (mert sajnos a sárgadinnyének lejár a szezonja, még Kurdisztánban is), és ehhez a sárgadinnyét leginkább Bayram Kılıç telephelyéről szedtük, ami az elhagyott márványbányához vezető bekötőútnál van. Többnyire ingyen szereztük a sárgadinnyét, elvégre Turgut, a traktoros is itt árult, amikor éppen nem vittük éppen el kompresszort szállítmányozni - olyankor az öccséék vitték tovább a bizniszt. A szövegben egyébként egy darab helyesírási hiba található.

Vagy gerillák. Vagy terroristák.

avagy Hayrullah levele Alexandrának

Hayrullah a kábelosok sofőrje, kedves fess fiatalember nagy bajusszal; a teherautóval egyszer már benne ragadt a sárban, dehát ez igazán megesik a legjobbakkal is. Ő azok közé tartozik, akik a legjobban várják, hogy húzzák már innen Kurdisztánból a csipába, ugyanis abban bízik, hogy visszatér a szőke, göndör hajú Alexandra, akinek, valljuk be, sokkal jobb mellei vannak, mint nekem, és még olyan borostája sincs, mint nekem vagy Áronnak, aki leváltotta. Mielőtt elment volna, verset is írt Hayrullah Alexandrának, méghozzá törökül és magyarul is, címe: írtam egy verset

Kék szeme ragyogott tengeren
és még a saját fejemben
sárga haja tánc dallama
Ahogy a nap az égen, mintha a szűzletendő
és még a saját fejemben
Senki más a fejemben tőled, mint a szűletendő
Látod a szívemben újra

Sőt, már egyszer esett is. Örülnek a földmívesek!