Ez az expresszionizmusból szocialista realizmusba hajló alkotás Suruç főterén helyezkedik el, éppen úgy, hogy nagyon kényelmetlen legyen elférni a kereszteződésben, de még pont sikerüljön minden irányba elkanyarodni. A mellette lévő önkormányzati épületen a következő freskó található a munkára váró férfiak fölött:
Egyébként nagyon szeretik errefelé a falfestményeket, mindenfelé láthatóak a híres panorámák másolatai, de ez különösen jól sikerült, nekem a legjobban az ablakon kikandikáló fejkendős néni tetszik. Az egyéb esztétikai konzekvenciákat most nem vonjuk le, csak rögzítjük, hogy Suruçnak ennyire szimbóluma a gránátalma, mert Suruç környéke valaha telis-tele volt gránátalmával, és telis-tele volt vízzel is, amint a képen szintén látható. Csak aztán lassan kiszáradtak a kutak, és - a tegnapi posztban vázolt körülményeknek betudhatóan - elszáradtak a fák is. Suruç környékén a fenti képről maradt némi gyapot és ló, valamint sok-sok búzatábla, ablakon kikandikáló fejkendős néni és munkára váró férfi. Mostanában nagyjából így néz ki:
