"Diyarbekiri, vani, erzurumi, trabzoni, isztambuli, trákiai, makedóniai: mind egy faj gyermekei, egyazon lényeg ízei" (A Törökök Atyja). Diyarbakır lakosságának túlnyomó többsége kurd. Ez az épület a főtéren található, egyébként katonai szállásépület, jó nagy szögesdrótokkal és a bejáratánál fegyveres őrökkel.
Egyébként a haza oszthatatlanságáról szóló idézet is olvasható egy Törökök Atyja-szobor alján, egy másik kiemelt pontján a városnak, amelyet manapság hivatalosan Diyarbakırnak hívnak. Érdekesség, hogy az idézetben található városnév (Diyarbekir) ezúttal nem helyesírási hiba, mert a szöveg korábbi, mint a Törökök Atyjának 1937 november 17.-ei, tehát majdnem pontosan egy évvel halála előtti távirata az általa alapított Török Nyelvtudományi Társaságnak, melyet egy Diyarbakır-Elazığ vonatúton történt beszélgetés után szült:
"Van-e a 'Diyarbekir' városnévvel kapcsolatban tanulmány? Valójában ennek a városnak a neve "a réz földjét" jelentő Diyarbakır kell legyen, és mostantól kezdve így is fogják nevezni. A Nyelvtudományi Társaságnak a Történettudományi Társasággal együttműködve történeti és nyelvészeti kutatást végrehajtania parancsoltatik. Ismail Hakki balıkesiri képviselőt is hasznos volna meghívni a munkában való részvételre. Tisztelettel kérem, hogy a kutatást részletekbe menően hajtsák végre, és annak eredményeiről lehetőség szerint folyamatosan értesítsenek"
A parancs végrehajtatott, a tudományos kutatások eredményeit 1938 júniusában publikálták.
